Január 3-án, az új esztendő első napjaiban ültünk asztalhoz legközelibb harcostársainkkal, a Légió Hungária vezetőségével, hogy a 2020-as év kihívásairól és sikereiről beszélgessünk. Csikós Gergő főszerkesztő kérdéseire Incze Béla vezetőségi tag válaszolt. Megszólaltak még Lipták Tamás és Csirke Gergő vezetőségi tagok, valamint az asztalnál helyet foglalt a teljes Zöldinges főszerkesztőség is Váradi Attila és Bognár Albert személyében.
A 2020-as Covid19 járvány jelentősen megnehezítette a főleg mozgalmi tevékenységet folytató Légió Hungária munkáját. Hogyan sikerült ezt a helyzetet kezelni és milyen új stratégiákat alkalmaztatok a mozgalom hírnevének öregbítésére, a toborzásra és új emberek megszólítására vonatkozóan?
I.B. Húsbavágó volt számunkra a Coviddal kapcsolatos összes korlátozás. 2018-ban alakultunk, és az volt az évekre lebontott stratégiánk, hogy ’18-’19-ben kialakítunk egy olyan presztízst, hogy legalábbis a szélsőjobboldalon, de még inkább országos szinten ismertek legyünk. Egy-két olyan megnyilvánulásunk volt ez alatt az időszak alatt, ahol tudtuk ezt pipálni, és azok, akik a politikai közéletben érdekeltek, elkezdtek ránk figyelni. Akkor, ott még ezt tudtuk hozni. 2020-al kapcsolatban pedig az volt a célunk, hogy növeljük a vidéki divízióink számát. Volt erre egy kidolgozott stratégiánk, hogy mikor és hol tartunk toborzó összejövetelt, és mozgósítjuk a helyi erőinket. Az előre eltervezetteket 60-70%-ban tudtuk teljesíteni, de ezek közül is volt olyan, ahol zártkörűsíteni kellett, vagy egy esetben az is előfordult, hogy nem az adott régióban tartottuk meg a gyűlést, hanem Budapesten. Alkalmazkodni kellett, ennek ellenére épp az elmúlt néhány napban volt egy beszélgetés egy olyan fórumunkon, ahol a területi divízióvezetők vannak jelen, és a többség pozitívan értékelte az elmúlt évet, még annak ellenére is, hogy látjuk milyen lehetőségektől voltunk elvágva, tehát létszámunkban százalékos arányban egy nagyon komoly növekedést fel tudunk most mutatni, de ha nem ilyen lett volna ez az év, hát nem tudom hol lett volna a plafon.
Mint említetted, 2018-ban alakultatok. Mi volt a katalizátor, ami arra a döntésre sarkallt, hogy létrehozzátok a mozgalmat? Mi a küldetésetek?
Az úgynevezett nemzeti radikalizmus elvesztette minden erejét, és gyakorlatilag teljesen kiüresedett. Bő tíz évig hajtóerő volt, és nagyon komoly eredményeket ért el, de a 2010-es évek második felében ez véget ért. A magyar szélsőjobb darabjaira hullott, és úgy éreztük, hogy új energiát, új lendületet kell neki adni. Nem mondom, hogy ennek a részküldetésnek a végére értünk, de az emelkedés megkérdőjelezhetetlen. A Légió Hungária középtávú küldetése, hogy Magyarországon ismét létrejöjjön egy nagylétszámú, szervezett szélsőjobboldali tábor, amely képes rá, hogy nemzeti sorskérdésekkel kapcsolatban társadalomformáló erőként lépjen fel.
Szó esett a divíziókról. Milyen szervezeti egységek alkotják a mozgalmat?
Kétfajta divíziót különböztetünk meg. Az egyik területi alapú, általában megyét értünk alatta. A másik szakirányú, ilyen például a világnézeti, vagy a külkapcsolati divízió. Ezekben csak teljesértékű tagok tevékenykednek, önkéntes alapon. A személyes irányultság és tehetség határozza meg, hogy ki hová kerülhet.
Idén a fizikaiból leginkább az online térbe szorultunk mindannyian, tudjuk milyen sok lehetőség adódott erre az esztendő során. Nektek melyik az az online felület, és az ehhez kapcsolódó konkrét stratégia, ami leginkább sikeresnek bizonyult, és tudjátok ajánlani a számok tükrében is?
I.B. Nagyon nehéz kérdés, mert ajánlani ugyan nem tudom, de a számok sajnos továbbra is a Facebookot hozzák. Borzasztó az egész, ami a legnagyobb közösségi média felületén zajlik, de még az adminisztrátori és moderátori véleményterror ellenére is ott generáljuk a legnagyobb nézettséget. A közelmúltban létrejött egy magyar fejlesztésű oldal a HunDub, ahol jelenleg a mozgalmak közül a legnagyobb követőtábora a Légió Hungáriának van. Ebben nem vagyok száz százalékosan biztos, de a teljes oldalon nekünk van a negyedik legnagyobb táborunk. 70.000 főt meghaladó regisztrációs számról van szó, úgyhogy idővel vagy kinövi magát ez a kezdeményezés, vagy sem, de pozitívan állunk hozzá. Ez még sokadlagos kommunikációs felületünk. Sajnos akár tetszik, akár nem, elsődleges a Facebook, tehát a legnagyobb elérési számokat ott tudjuk generálni, másodlagos a Telegram csatornánk, harmadlagos a hírlevél és negyedleges a HunDub. Az Instagram is jól fut, itt a Facebookhoz hasonló számokat produkálunk.
TikTok?
I.B. Nem, és nem is fogunk. (nevet)
Mint leginkább a fizikai térben tevékenységet kifejtő mozgalom, az utcai és tömegrendezvények azok, ahol otthonosan mozogtok. Ezeket milyen kompromisszumokkal tudtátok megtartani, ha egyáltalán sikerült?
I.B. Válasszuk két részre. Januárban és februárban még semmilyen korlátozás nem volt érvényben, gyakorlatilag a világ csak Kínával kapcsolatban találkozott a koronavírussal. Most már mondhatjuk, hogy mintha egy másik dimenzió lett volna. Még emlékszem, hogy a Becsület Napja már lement, és az emlékkoncert zajlott éppen, amikor valakivel beszélgettem és mondta nekem, hogy „Láttad Kínában mekkora vírus van? Milyen kemény.” én pedig csak legyintettem, hogy kit érdekel, ezer dolgom van, és mentem tovább. (nevetés) Nem sokkal később tudjuk, mi történt.
L.T. Így robbant be ez a vírus, hogy egyszer csak azt mondták, van és kész. Jönnek a korlátozások, és aki nem foglalkozott ezzel, az nem érzékelte, hogy mi készül. Olaszország kapcsán voltak csak hírek a komolyságáról. Összekapcsolják az elterjedését egy Milánóban rendezett Atalanta-Valencia Bajnokok Ligája meccsel, ahol elterjedt a vírus. Tízezer bergamói szurkoló utazott összezárva a buszon és a szektorokban. Az olaszok azt mondják, ott szabadult el a vírus, és Európába is emiatt terjedt át.
I.B. Januárban a Don-kanyarral kapcsolatos kisebb volumenű megemlékezéseink még rendben lementek, egyet szeretnék kiemelni, Békéscsaba környékén egy extrém túlélőtúrát rendeztünk, ami a maga nemében egyedülálló volt, mert ilyet hazafias berkeken belül még nem szerveztek nyílt rendezvényként. Nem jelentkeztek rá túl sokan, talán 1-2 külsős volt az LH tagokat leszámítva, és összesen öt vagy hat résztvevője volt az egésznek. Ez egyébként minden korlátozás ellenére idén is megrendezésre kerül magánterületen.
A Becsület Napja nagyon sikeres volt. Visszautalva az elmúlt évekre is, 2015-ben volt egy zártkörű megemlékezés egy raklaptelepen, ami után azt mondtuk, méltóbb helyszínt kell találnunk, így 2017 óta már a Városmajorban tartottuk, Festung Budapest néven, de ekkor még nem a Légió Hungária égisze alatt, hanem a Vármegye, Hammerskins, és a Skins4Skins szervezésében. 2018-ban sikerült a Kapisztrán téren megtartanunk, 2019-’20-ban pedig ismét a Városmajorban a Tábori vadászok emlékművénél. Az eddigieket tekintve az idei volt létszám szempontjából a legnagyobb, persze viták mindig vannak, hogy konkrétan hányan voltunk. Maradjunk annyiban, hogy most már nagyon megközelítettük az ezer fős létszámot, talán át is léptük. Így sikerült színvonalában és statisztikailag is nagyon magasra tenni a lécet.
Az október 23-i megemlékezés volt az, ami a kérdésnek nagyon komoly relevanciát adott, mert bár akkor még nem volt rendezvény- és kijárási tilalom, vagy létszámkorlát, de nagyon sokat gondolkodtunk, hogyan hozzuk tető alá. Végül is úgy döntöttünk a lebonyolítás előtt két nappal, hogy a hónapokon keresztül reklámozott esemény zártkörű lesz, és csak meghívásos alapon lehet majd ottlenni. Voltak félelmeink ezzel kapcsolatban, hiszen egy nagylétszámú ellenzéki tüntetést rendeztek akkortájt Budapesten, és volt egy olyan érzésem, hogy a Fidesz azt fogja mondani néhány nappal október 23-a előtt, hogy a járványra hivatkozva semmilyen közterületi demonstrációt nem lehet megtartani, ezzel ellehetetlenítve a baloldaliak eseményét. Végül is nem éltek ezzel a lehetőséggel, így okafogyott-e vagy sem, jól alakult, és valamivel több, mint 300 fő részvételével sikeresen meg is tudtuk tartani egy jó helyszínválasztással a Gellért-hegyen, ami teltházat hozott.
Melyek voltak azok a rendezvények, amelyek abszolút elmaradtak, pedig voltak róla tervek?
I.B. Több toborzónk is elmaradt. Általában úgy csináljuk, hogy társítunk hozzá más eseményt is.
Például koncertet?
I.B. Nem mi lettünk volna a szervezők, de Heves-megyében előfordult, hogy elmaradt egy koncert és ezzel a toborzó is. Itt szintén megemlíthetnénk, hogy nem került megrendezésre a Budapest Pride, így a szokásos ellendemonstrációnk sem, bár ezt egyáltalán nem bánom, mert minden egyes hasonló ellentüntetés, pláne ha olyan mérvű eseményre reagál, mint a Pride, magával hordozza, hogy valamilyen büntetőjogi következménye lesz az ott történteknek és minden alkalom, amikor nem kell vásárra vinnünk a bőrünket, öröm számomra. Nem azért mert félek, kimegyek bármikor ha kell, de minél kevesebbszer kell ilyen céllal utcára menni, annál jobb. Hatalmas felelősség a tagságot kockázatos helyzetekben vezetni. Bátorítani, de ha kell visszafogni, majd bármi is lesz a vége vállalni a következményeket. Hálátlan feladat, de kockázatvállalás nélkül még senki nem nyert háborút.
Cs.G. Mindemellett sikeresen lezajlott a nyár folyamán egy nagyon színvonalas országos belső táborunk, illetve a Nacionalista Sporttábor is, ami a tavalyihoz képest ismét magasabbra tette a mércét. Szeptemberben a Vitéz Vastagh György emléktúrát, novemberben pedig a Mecseki Láthatatlanok Emléktúrát is teljesíthettük.
Mik a terveitek 2021-re? Milyen elvárásoknak kell megfelelni a tagoknak, hogy a lehető leghatékonyabban folytatódjon idén is a közös munka.
I.B. Sajnos ebben a pillanatban nagyon úgy áll a helyzet, hogy nem tudjuk az eddig megszokott formában megtartani a Becsület Napját. Az egyik legnagyobb kihívás rögtön az év elején, hogy kitaláljunk valamilyen alternatív megoldást.
Ezt a nyugtalanító bizonytalanságot egyébként az egész évre ki lehet vetíteni, hiszen teljesen új szabályok lépnek érvénybe a tömeges oltások lezajlása után is. Biztos vagyok benne, hogy a tömegrendezvényeket érinteni fogják ezek a módosulások, de talán a kisebb közösségi eseményeket is. Komolyabb jósolgatásba nem bocsátkozom, de jelen pillanatban nagyon pesszimista vagyok a jövővel kapcsolatban.
A tagokkal szemben az elvárások változatlanok. Elkötelezettség, lojalitás és aktivizmus. Mögöttünk senki nem áll, csak magunkra számíthatunk, ezért is igyekszünk egy masszív közösséget összekovácsolni, amibe nem könnyű bekerülni, de kifelé már gyorsabb az út. Ahogy mondani szoktuk: „Ha a penge eltörik, többé össze nem forr.”
*
Az este további részében ideológiai kérdéseket vitattunk meg a hungarizmus új eszmei áramlataival kapcsolatban. Ezt a későbbiekben közöljük egy nagyobb lélegzetvételű írás keretében.
Zöldinges.net – Csikós Gergő
