A kuruc.info lehozott egy közleményt a HVIM-től. Az írás alapvonulatával mélységesen egyet tudok érteni, kivéve az egész közlemény gondolatmagját. Mégpedig a szavazás titkosságát érintőt. A Hungaristák úgy, mint a Horthy-korszakban úgy most is mindig küzdeni fognak a titkos választójogért. Ellenben az „általános titkos és egyenlő” szavazati jogból mi is csupán a titkosság megtartását tartjuk fontosnak, a másik két jelzőt elítéljük. Pontosabban a kettő közül az egyiket mindenképp fel kell számolni. Részemről lehet egyenlő a szavazói jog, amennyiben nem általános és lehet általános is, ha nem egyenlő!
Mire célzok? A választási rendszerek, szabályok, cenzusok rendkívül sokrétűek lehetnek. Ha a Horthy-korszak mintájára felállítanak képzettségi vagy munkaviszony alapján álló cenzusokat (pl. akkor, aki segélyből élt az nem szavazhatott) már sokat javítana a mai helyzeten. Az 1938-as szabályozás alapján listára azon férfi szavazhatott, aki 26. életévét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, hat éve ugyanabban a községben vagy városban lakik, a hat elemit vagy az ennek megfelelő tanintézeti osztályt sikeresen elvégezte (volt néhány kivételt képző körülmény még, aminek felsorolásától jelenleg eltekintenék). Ezt persze modernizálni kell, ha a szavazati jogot nem néhány elemi osztály elvégzéséhez, hanem középfokú végzettséghez kötnénk, akkor teljesen elfogadható lenne. Persze az egyhelyben lakásnak nincs sok értelme véleményem szerint, de a magasabb kor, a régebbi állampolgárság mind-mind olyan kitételek, melyek hasznosak. Ilyen rendszerben lehetne egyenlő a szavazati jog.
Mikor engednék általános szavazati jogot? Hogyha a szavazatok súlyozva vannak. Az általam egyébként nem túl sokra becsült Kossuth Lajosnak is volt egy olyan ötlete az emigrációban (vagy legalábbis hozzá kötjük, mint a Klapkától átemelt Dunai Konföderáció tervet), hogy a szavazati jogot erősen „lépcsőzetes” rendszerben kell kiosztani. Sajnos pontosan nem emlékszem a felosztására, annyi biztos, hogy a legmagasabban képzett, ország vezetésre legalkalmasabb személyek szavazata 12 egységet ér, míg egy analfabétáé 0,5 egységet. Így ha köztesen elosztjuk az emberek képzettségi, szakértelmi etc. szinten állását, akkor egy 24 skálájú rendszer jöhet létre. Persze ez talán túlbonyolítás, de ilyen rendszerben nyugodt szívvel adnék áltanos szavazati jogot, mert hiába vannak a műveletlen tömegek többen, akkor sem tudnák káros mértékben befolyásolni az ország (és ezzel egyébként saját) jövőjüket. Főként, ha emellett szintén meglenne a segélyből élők, frissen betelepültek, erkölcsrendészeti eljárás alatt állók (!) etc. kizárása is, mint a Horthy-korszakban.
Egyébként nem ismerek olyan liberális értelmiségit, aki ha azt a kérdést tennénk fel neki, hogy „professzor úr maga szerint tényleg ugyanannyit kell érjen a politikában az ön szava és egy fognélküli analfabétáé?”, akkor készségesen elismerné, hogy bizony egy szinten van egy bádogviskó lakóval. Ilyenkor a legnagyobb liberális is hirtelen hisz az egyenlőtlenségben, persze az csak a gonosz szegregáló rendszer kulturális előny és hátrányhelyzetéből fakad, mondanák és bár tévesen állítanák ezt, a konklúzióval egyetértenének, nem mindenkinek van egyforma joga beleszólni a politikába. Ahogyan én sem szólok bele egy cukrász mennyi vajat használjon, vagy a kőműves mekkora arányba adja a cementet a vízhez és homokhoz, van akinek az államvezetésbe sem kell beleszólnia.
De nagyon elkalandoztam az „általános, egyenlő és titkos” jelszavak minket jelen pillanatban nem is érdeklő részénél. Nézzük a HVIM közleményét, hogy ennek magának segítségével (!) próbáljam alátámasztani érvelésem. Természetesen a Hungarista álláspont eleve egy korporatív berendezkedésű állam (cikkeink a témában itt, itt és itt olvashatók). De most a jelenlegi rendszer kijavítása és nem teljes átrendezése a célja a gondolatkísérletnek, mind a HVIM, mind pedig részemről. Egyébként itt halkan megjegyzem, hogy szerintem a HVIM is figyelemfelhívásból emelte ennyire ki a nyíltszavazás rendszerét az írásban, hisz a negatív hír is hír.
Az igazi kérdésre rátérés előtt szeretném jelezni, hogy (még véletlenül sem a fideszt védve, csak az igazságot) a „Sajnos a tíz éve kormányon lévő Fidesz csak azokat valósította meg, amik a pártérdekének megfelelők, mint a választókerületek átszabása” félmondat nem teljesen igaz. Mármint az első fele teljesen igaz, a fidesz nagyon kevés valójában (!) jelentős intézkedést hozott és a nemzeti máz mögött ugyanaz a ’68-as szellemiség leng, mint a korábbi érában. Azonban a választókerületek átrajzolásakor a baloldali politológusok sem kiáltottak „gerrymanderinget” (a google mindenki barátja), hanem elismerték ésszerűsítésnek a korábbi két évtized népesedési változásai és egyéb faktorok nyomán. Itt kiemelném, hogy a Horthy korszakban pont az ilyen választókerületi határok voltak annyira aránytalanok, hogy fel kell emelni a szavunk ellene, hisz egyes kerületekben élők szavazata fele annyi mandátumot sem ért, mint más kerületekben élőké. Bár ez nem a klasszikus gerrymandering, erre vonatkozóan a kedvenc vonatkozó képem csatolom, hogy mindenki értse, hogyan lehet kerülethatár rajzolásokkal a kisebbségből is elsöprő többséget varázsolni:
A HVIM alapvetése szerint a titkos szavazás megbukott, mert rengeteg visszaélésre ad okot. Az teljesen igaz, hogy rengeteg visszaélésre ad okot a rendszer, de nem a titkossága miatt, hanem a működtetése révén. A személyes „kedvencem” egyébként Románia példája a húszas években. Ahol a király kinevezett a választások előtt egy kormányt, majd a választást ez az új kormány bonyolította le, amelyik „meglepetésre” mindig győztesként került ki. Ennek a szisztémának volt köszönhető, hogy a Nemzeti Liberális Párt, mikor az 1920-as választásoknál ellenzékben volt, csak 6,8%-ot szerzett, de 1922-ben, amikor kormányon volt, már 60,3%-ot, majd 1926-ban ellenzékben visszaesett 7,3%-ra, 1927-ben újra kormányon ismét felugrott 61,7%-ra, hogy 1928-ra visszaessen 6%-ra. Gyönyörű példája a demokrácia deviánsságának.
Említi a közlemény a „láncszavazást”, mint negatívumot a titkos szavazással szemben. Vajon nyílt szavazás esetén mikor a munkáltató a munkásaival megy be a helyiségbe és figyeli nehogy a számára kevésbé preferált jelöltre adják voksaikat az alkalmazottai vajon nem kényszerítő erő? És a Horthy korszakban ajtónál álló szuronyos csendőrök jelenlétének hatásáról már ne is beszéljük. Továbbá az adott korszakban sokszor egy megjelent nagy tömegnél saccra írták be a számokat, mikor meg már látták az esélyes győztest, bezártak és hazaküldték a hátralevőket. Ezek mind erkölcstelen lépések.
Megemlítik a szavazatvásárlást, mint a titkos voksolás gyengéjét, kérdem én, nyíltnál nem lehet ugyanúgy megvásárolni? Dehogynem, sőt még jobban is lehet ellenőrizni, hogy valaki tényleg megvásárolható, vagy csak elfogadta a bébiételt/konzervet/pálinkát/krumplit/”ropogós deákot”, de nem is oda szavazott, így hitem szerint mégtöbb szavazatvásárlás lenne nyílt szavazás esetén.. Érvük, hogy úgy is kereskednek a pártpreferenciákkal, akkor meg fölösleges a(z ál) titkosság. Ez jogos, ámde nem ismét a rendszer működtetése/működtetői jelentik a problémát? Dehogynem. Ráadásul összegezni, kereskedni, piacra vinni nyíltszavazásnál is lehetne az adatokat, ebből akkor is megtudnának élni akik akarnak, nem szüntetné meg az „információkereskedést” a nyíltság, hisz automatikusan nem jelentené azt, hogy mindenkiről tudna mindenki mindent. Egyébként a Horthy-korszakban volt, hogy „véletlenül” nem kapták meg a szavazói igazolványaikat az ellenzéki vagy éppen zsidó szavazópolgárok, ezt a kormánypárti trükköt egyszerűbb kivitelezni nyíltszavazás esetén és bizony érinthet rátermett embereket is a hátrány, sőt mai világunkban inkább minket „szélsőjobboldaliakat” (jelen szóhasználatban értsd.: normalitáspártiak) érintene, ahogy a cikk is panaszkodik.
Említik a számlálásoknál történő csalásokat. Ha nincs XY pártnak szavazatszámlálója titkosság esetén pont annyira lehet elcsalni a szavazatait, mintha nyílt voksolás esetén nem lenne bizottsági tagja vagy megfigyelője. Ha így is úgy is tud minden kerületbe juttatni a számlálásnál nem lehet csalni, ha pedig nem tud, akkor így is úgy is lehet csalni.
Hivatkoznak egy Gallup-felmérésre, mely szerint a magyarok nagy része bízik a választások tisztaságában, kérdem én, jobban bíznának ezek az emberek a nyílt szavazásos rendszer tisztaságában?
„A választókat ekkor valóban felnőttnek tekintené a rendszer és nem fordulhatna elő az, hogy meggondolatlanul, a döntésük következményeire való tekintet nélkül ikszelgessenek hol jobbra, hol balra, négy- vagy ötévente pártállásukat váltogatva.” Miért ne „jelentkezhetnének” vagy „mondhatnának” hol jobbra, hol balra négy- vagy ötévente pártállásukat váltogatva az emberek, ha nem ikszelés, hanem bemondás van? Legalábbis tiszta lefolyás mellett, mert ha irányított a rendszer, akkor természetesen tényleg nem tehetnék ezt meg, hanem az éppen regnáló rezsimre adnák mindig voksuk, de kérdem én biztos, hogy jó lenne ez? Bár a kérdés költői, a válasz egyszerű: az a rezsimtől függ…
Az emberek egyenlőtlenségéről írt résszel teljesen egyetértek, erre az írásom elején írt javaslatokat tudnám újfent idézni.
A következő megállapítással „A HVIM álláspontja szerint társadalmi vitára érdemes az egész választási rendszer alapjaiban való újragondolása, aminek első és legfontosabb eleme a liberális demokrácia felszámolása, de első lépésként a nyílt választási rendszer bevezetése lenne.” Teljesen egyetértek, leszámítva az utolsó félmondatot. A nyíltság nem oldana meg semmit. Az általánosság vagy egyenlőség felszámolása, megfordítva a cenzusok vagy súlyozások bevezetése kell legyen az első lépés. Egyébként a végén ők maguk is a Mi Hazánk választójogot írás-olvasási kritériumhoz kötését említik fel, mellyel egyetértenek. Ez amiről én is beszéltem, csak persze sokkal magasabb kritériumokat (minimum középfokú végzettség) látnék célravezetőnek.
A közleményük azért fontos, mert tényleg elkell kezdeni egy társadalmi vitát a témában. Bár sajnos nem túl nagy esélyt látok a „társadalmi vita” megvalósulására. De jelen írásommal arra törekedtem, hogy előmozdíthassam, mások reakcióját is, mert igenis szükség van a témáról diskurálni, ezáltal beemelni a köztudatba, hogy a legtöbb ember által rühellt szisztémának bizony vannak működőképes alternatívái is.
Zöldinges.net – Géresi Tamás
