Minden június 4-e közeledtével szembesülünk azzal, hogy egy újabb év telt el, egy évvel ismét távolabb kerültünk 1920-tól, ismét egy év és nem változott semmi, a határok ugyanott vannak. Sőt! Ha végig gondoljuk a helyzet évről évre rosszabbodik, a magyarság lélekszáma évről évre csökken, a liberális korszellem pusztítása évről évre nagyobb, elég csak a pécsi pridera gondolnunk. Egyszerűen felnő egy generáció, amelyiket nem érdekli a kérdés, nem menne harcba az ország területi épségének helyre állításáért, nem halna meg, nem adná fel a semmilyen szürke és komfortos életét, valami olyanért, amivel…
Tovább a teljes cikkreVelünk élő Trianon – avagy a kényelmes áldozati szerep és csodavárás
