Mondta II. József, akit a magyar történelem csak kalapos királyként ismer. Függetlenül a személyétől, hiszen az igazság szempontjából nem az számít, hogy ki mondta, hanem hogy mivel támasztja alá; tehát csak önmagában a mondatot vizsgálva, bármelyikünk mondhatta volna, és bármelyikünk meg is tudná állapítani a jelen szabta körülmények között. A jelen ugyanis folyamat bizonyítja számunkra, hogy a demokrácia az örök értékek képviselete szempontjából mindig csak felszíni megoldást tud adni a problémákra. Csak a tüneteket kezeli, de a betegséget nem, és ezzel pedig jobban elmélyítve azt, mivel az átlagember számára megadja…
Tovább a teljes cikkre„Mindent a népért, de semmit a néppel”
