Kónya Dorián szerkesztőtársunk ma ünnepelte volna 24. születésnapját. Ebből az alkalomból közöljük első írását, melyet a hungarianfronton publikált még 2018-ban. Az írás apropóját az a sajnálatos eset adta, amikor Bódi Ábel szerencselovag, jelenleg az Identitás Generáció vezetője, elsőízben tagadta meg a hungarizmust. Dorián életszentsége abban is remekül megmutatkozik, ahogy a témához nyúl. Ekkor még nem sejthettük, mi kerekedik az ügyből, így Ő a keresztényi szeretet jegyében fogott az íráshoz. Később neki is csalódnia kellett. A cikk megszületése óta eltelt időben Bódi többször is szembeköpte az eszmét amire felesküdött, és valóságos médiacelebbé vált. Azóta egyre közeledik hőn áhított álmához, a Fidesz párttagkönyvhöz. Erről a gerinctelen féregről nem is kívánunk több szót szólni, ajánljuk a PHM-es éveiről szóló, és a szennyes dolgairól kiteregetett valóságot ezen az oldalon. A válasz tárgyát képező cikk már nem lelhető fel az interneten, így most azt is közzétesszük.
Mi az a szélsőség? – Bódi Ábel írása (2018.07.27 – generacio.eu)
Végtére is, mi az a szélsőséges?
Rendszeresen megkapom én is, hogy „széljobber” vagyok, de hogy mit is jelent ez pontosan, azt épp úgy nem sikerül definiálni, mint ahogy azt, hogy tulajdonképpen miért is vagyok én a „széljobber”? Az én olvasatomban a szélsőséges ember olyasvalaki, aki semmilyen formában nem képes a kompromisszumra, vagy konszolidálódni, helyette ostoba módon ragaszkodik az elképzeléseihez, még akkor is, amikor az egyértelmű cáfolatot nyert.
Én is eltévelyedtem egy rövid időre, jóval szélebbre mint ahol most vagyok – konkrétan a Pax Hungarica mozgalomban, ahol azonban sosem voltam prominens szereplő. Azonban az ember olvas, fejlődik, és érése közben rájön, hogy az ifjonti hévből eredő lázadás, a jó szabású Hugo Boss egyenruha és a vattapufajkás szocializmus ötvözete nem működik, képtelenség, ostobaság. Egy az emberi természettől elrugaszkodott, magát olykor Isten által vezéreltnek vélt, rákos sejtként működő ideológia ez, ezért rövid ott töltött idő után (sic!), még a PHM megszűnése előtt több, mint egy évvel ott is hagytam a szervezetet. Mindegy hogy a vesztes háború heroikus romantizálásából, vagy a magasztos szólamok teljes elfogadásából eredően hisznek-e még benne páran mind a mai napig, egyszerűen a társadalom megmételyezése ez a mindenkori szélsőséges “kitartás”. Gyávaság, önmagunk ámítása, hogy “ki kell tartani Berlinig”, hogy a végtelenségig kell ragaszkodni fals ideológiákhoz, mert a szélsőségek a konteók világában találkoznak egymással, legyen az a zsidó háttérhatalmat kiáltó jobbszél, vagy a kriptofasiszták támadásától megélhetési szinten rettegő balszél.
Megkaphatnám azt, mint a Jobbik, hogy elhagytam az elveim. Nézzük hát meg mi a különbség az elvek és az arra ráhúzott ideológia között! Úgy tudnám ezt a legjobban ábrázolni, mint egy hidat egy széles folyón. Ezen a hömpölygő áradaton az elvek a pillérek, az erre épített híd az ideológia. Egy folyón a pillérek egyszerűen nem kerülhetnek máshova, azoknak természetadta helye van a folyó fenekén. Példaként legyen most így: jelen esetben nekem három pillérem van, a hazaszeretet, az istenfélelem és a tradíció. Erre kezdetben felépítettem egy kőhidat – mert hát az Rómának is jó volt! Csak hát az ember, ha politikailag valóban aktív akar lenni és hazájáért tényleg tenni szeretne, rá kell jönnie, hogy bizony itt már autókkal és vonatokkal haladunk át a hidakon. Nem kell félni a hidat lerombolni, az egyetlen dolog amire vigyáznunk kell, azok a pillérek.
Összehasonlításképpen a baloldalon ugyanezen tendenciák szintén megtalálhatók, azzal a különbséggel, hogy náluk már a pillért is folyamatosan toldozni kell, mert annyira elrugaszkodott a természettől, hogy a folyó csupán létezésével bontja le.
A szélsőség nem mutat utat, nem jelöl ki célt, nem áll sziklaként az idő tengerén, hanem zátonyként juttatja a történelem tajtékzó tengerének fenekére a viharokat is kibíró, hű legénységgel szolgáló hajókat. Iránytű helyett horgony, mely az idők végezetéig egy helyre láncol megannyi jóravaló embert, hogy azok a társadalom perifériájára szorulva, képességeik latba vetése nélkül hátráltassák a nemzet fejlődéséért és fennmaradásáért folytatott folyamatos küzdelmet.
Válasz Bódi Ábelnek – Ki/mi a szélsőség?
2018.08.01 – hungarianfront.eoldal.hu
Bognár Albert
A minap látott napvilágot Bódi Ábel, az Identitás Generáció vezetőjének írása, amiben azt próbálja nekünk taglalni, hogy mi számít szélsőségnek. Megemlíti, hogy szélsőségesnek szokták nevezni és állítása szerint volt ő már sokkal szélebben is, utalva a Pax Hungarica Mozgalomra (aminek felesküdött tagja volt), ezzel egyúttal arra is asszociálva, hogy a PHM által képviselt hungarizmus nagyobb szélsőség, mint az identitarianizmus.
Ábel írásával az a probléma, hogy nincs benne viszonyítási alap. Egyértelmű, hogy a balliberális társadalmi berendezkedésre nézve, mind az identitarianizmus, mind a hungarizmus egy szélsőség. Kérdés, hogy melyik a nagyobb szélsőség? Erre is egyértelmű a válasz, a hungarizmus nagyobb szélsőség a balliberális társadalmi berendezkedésre, mint az identitarianizmus, ez tagadhatatlan. De vizsgáljuk meg tüzetesebben a dolgot. Mi áll közelebb a katolicizmushoz, a kereszténységhez: az identitarianizmus, vagy a hungarizmus? Mivel én személyesen is ismerem Ábelt, ezért tudom, hogy tudja jól ő is, hogy erre az a helyes válasz, hogy a hungarizmus, persze biztos vagyok benne, hogy lenne erre egy magyarázata. A kedves olvasó kérdezheti, hogy miért? A válasz pedig: a hungarizmus három alappillére közül az egyik a kereszténység. Mi hungaristák hisszük és valljuk, hogy a hungarizmus a krisztusi igazság megvalósításának harcos eszköze, és ebből egy tapodtat se engedünk. Ez a gyakorlatban is megnyilvánult, ugyanis a PHM-be csak keresztények léphettek be (bizony, zsidók sem), ellenben az IG-ben ez nem kitétel, sőt az IG-nek, saját elmondása szerint nem az iszlámmal van baja, hanem az iszlamizációval. Aki egy kicsit is olvasottabb, az tudja, hogy az iszlám nem a béke vallása. Azok a muszlimok, akik ezt hirdetik nincsenek tisztában a saját hitükkel, avagy valamilyen probléma lehet a két fülük közt.
Láthatjuk hát, hogy az identitarianizmus nagyobb szélsőség a kereszténységre nézve, mint a hungarizmus. Vajon a hazaszeretet melyik nézethez áll közelebb? Szimpatikusak az IG megnyilvánulásai, nem nevezhetjük őket globalistának, egyértelmű, hogy nacionalista, patrióta vonalon mozognak, de ezt nem lehet elvitatni a hungarizmustól se, Szálasi maga mondta: „Aki a hazáját, népét, nemzetét igazán szereti, megérti egy másik nép, nemzet, haza emberének népszeretetét, nemzetszeretetét, hazaszeretetét!”. Ábelnek tisztáznia kellett volna, hogy mit tekint szélsőségnek, mert az, hogy tesz egy kijelentést még nem indoklás, nem világos tehát, hogy most mi a baj a hungarizmus szélsőségével, ill. az mitől lesz szélsőség. Mert a közgondolkodásban mint egy mumus él, de ha megvizsgáljuk a kérdést alaposabban, vajon akkor is erre a következtetésre jutnánk?
A másik fő probléma a cikkel, hogy nem indokol, csak kijelentést tesz. Vélelmezem, hogy Ábelt az sarkalta ennek a cikknek a megírására, hogy maga álljon „sötét” múltjával a nyilvánosság elé, ne pedig mások által kerüljön napvilágra. Így igazából nehéz rá reagálni, mert nincs mit cáfolni, de azért Kónya Dorián, egy volt kitártás.net szerkesztő megpróbált, alább válasza.
***
A kitartás.net egykori szerkesztőjeként kötelességemnek tartom, hogy reagáljak az Identitás Generáció honlapján megjelent állításokra, melyek hamis fényben tüntetik fel az egykori Pax Hungarica Mozgalmat, illetve magát a hungarizmust.
Először is elkeseredettségemet szeretném kifejezni, mivel első ránézésre, Bódi Ábel egy valóban érdekes témakört választott írása gyanánt, ez azonban csak a csali, egy könyv borítója. A tartalom valójában a parlamentből oly jól ismert sárdobálás, jól hangzó, ám megkérdőjelezhető vagdalkozás.
Bódi uraság eszmefuttatása szerint a szélsőséges ember arról ismerszik meg, hogy képtelen kompromisszumot kötni, ostoba elképzelésekhez tartja magát. Ez a jellemzés bizonyos keretek között elfogadhatónak nevezhető, Ábel viszont éles kanyart vesz, ezen vezérelv mentén úgy támad neki a PHM-nek mintha valaki számon kérné a katolikusokat, amiért azok még mindig eucharisztiához járulnak!
A most következő sorokat az emlegetett cikkből idézem: „Én is voltam jóval szélebre, mint ahol most vagyok – konkrétan a Pax Hungarica mozgalomban. Azonban az ember olvas, fejlődik, és érése közben rájön, hogy az ifjonti hévből eredő lázadás, a jó szabású Hugo Boss egyenruha és a vattapufajkás szocializmus ötvözete nem működik, képtelenség, ostobaság.” Akkor ezt most vegyük át, pontról-pontra, bár csak a harmadik köthető az eszméhez.
1. Lehet Bódi úr csak „ifjonti hévből” csatlakozott, de biztosíthatom róla, az állhatatosabb tagok megérettek, családapák, illetve családanyák lettek, mégis hungaristák maradtak. Itt megragadnám az alkalmat és rávilágítanék a PHM azon tulajdonságára, miszerint nem degradálódott holmi szubkulturális csoporttá, mégsem vált elitistává, utólagosan kiállt például a Viking Klub, rendőri brutalitást átélt áldozatai mellett, ellentétben a MNA-val. Ez egyetlen aspektus a számtalan közül, melyben a Mozgalom az arany középutat követte.
2. Vitatkozhatnánk azon, hogy mely csoportokat jellemezte/jellemzi a militáns fetisizmus, mégis olcsónak tartom ezt a támadási pontot, tekintettel arra, hogy ez nálunk köztudottan formalitás volt, egy alkalommal pedig véleményportálunk górcső alá vette a nemzeti ruha business, potenciálisan lélekre gyakorolt sekélyességét.
3. Nem kételkedem Ábel lexikális tudásában, ami arra enged következtetni, hogy szándékosan mismásolja el a tényeket. Tudniillik a hungarizmus szocializmusa nem valami „nazbol” dolog, hanem XIII. Leó Pápa „Rerum Novarum” címmel keltezett enciklikáján alapul, melyet nem mellesleg a hungarizmus gyakorlati egységét előkészítő Prohászka Ottokár fordított magyar nyelvre.
Persze lehet mondani, hogy a PHM eleve rosszul indul hatalomgyakorlás szempontjából, ez pedig így is van! Aki viszont ezen mérce alapján ítéli meg a Mozgalmat, az semmit sem értett belőle. Szomorú, hogy nekem kell erről tájékoztatnom az IG-t, de a PHM ízig-vérig metapolitikai alapon nyugodott! Ezt Bódi úr valószínűleg azért nem látja, mert számára a metapolitika csak egy technikai bravúr, út a hatalomhoz – akár a Fidesznek – nem pedig az értékeket szolgáló kommunikációs elv, mellyel gyökeres változást váltunk ki abból, aki hallja! Egyetlen kritikaként azt fogadnám el, hogy szervezeti tevékenységünk végére (egyházi hasonlattal élve) inkább voltunk szerzetesek, mintsem hitszónokok. Ez egy össztársadalmi szempontból sajnálatos eredmény, ám látni kell, mivel nem vagyunk szélsőséges, a valóságtól elrugaszkodott egyének, Ábel gondolkodásához hűen „konszolidálódtunk”, saját környezetünkben valósítottuk meg a hungarizmust. Ez pedig nagy siker, mivel amit vállaltunk, azt teljesítettük, a politikát „aktívan” űző egyéneknél ellenben kezdenek észlelhetővé válni a rothadás jelei. Félreértés ne essék, nem az aktív politizálás metodikájában rejlik a probléma, hanem abban, hogy az ezt az utat választó egyének, amint döntésre kerül a sor félredobják elveiket, mondván a hatalom (akár parlamenti, akár médiabefolyás értelmében) közelében majd átformálják a társadalmat. Én azt mondom ők a szélsőségesek, mert nem látják, hogy itt többre van szükség, mint holmi reakcionizmus. A világtörténelem talán legsúlyosabb erkölcsi válságát éljük, ilyen helyzetben nem adhatjuk fel értékeinket, hiába jut el többekhez a szó, ha megtagadjuk önmagunkat!
Ábel elmondása szerint nem lépett a Jobbik útjára, három pillérben határozta meg elveit: Hazaszeretet, Istenfélelem, tradíció.
Ez szép és jó, de vizsgáljuk meg mélyebbről. Egy játékra invitálom a mélyen tisztelt olvasót! Mondja meg, egyetért az alábbi pontokkal?
– a társadalom javára végzett lelkiismeretes munka, aki nem dolgozik, ne is egyék
– magas fokú társadalmi kötelességtudat, kérlelhetetlenség a társadalmi érdek megsértőivel szemben
– kollektív szellem és kölcsönös segítség, egy mindenkiért, mindenki egyért
– humánus kapcsolatok és kölcsönös megbecsülés az emberek között
– becsületesség és igazságosság, erkölcsi tisztaság mind a társadalmi, mind a magánéletben
– kölcsönös megbecsülés a családban, gondoskodás a gyermekek neveléséről
stb..
Az a sejtésem, hogy igen. Ez esetben hadd gratuláljak, magáénak vallhatja a marxista etikát! Ez a bajom az efféle csapásvonalakkal, amikor azt önmagában megteszik értékelvnek, mögötte pedig nem áll eszmerendszer. Már hallom a vádat, miszerint fantaszta vagyok, amiért vad szektás módjára azt állítom, hogy csak a hungaristáknak lehet igaza, és dogmatikus módon betéve tudni kell azt, abban pedig nincs mozgástér! Itt jön az, hogy van különbség egyén és szervezet között. Nem véletlen mondják lágyabb hungarista hangok, hogy aki vallja a nacionalizmust, szocializmust, kereszténységet, az lélekben már hungarista. Egy szervezet viszont nem érheti be ennyivel, hisz ezek csak alapok, megadják a kősziklát, amire házunkat építhetjük! Ez olyan, hogy egy hívő is ismeri az alapokat (jobb esetben) az Egyháznak viszont mély részletkérdésekkel is kell oglalkoznia, még olyan elvontabbakkal is, mint a diafizita/monofizita/miafizita Krisztustermészet fogalmi különbözősége, s megállapította, hogy a diafizita a helyes. Az még megbocsájtható, hogy az IG gyerekcipőben jár, kiforratlan, de mégis mire számíthatunk tőlük, ha prominens képviselőjük, fogalmi zavarok közepette egyszerre kíván bemutatni minket őskövületként és skinheadként? Mit várjunk azoktól, akik a tisztelet legcsekélyebb formáját sem képesek kimutatni? Vajon elképzelhető, hogy az Identitás Generáció identitásválságba került?
Hungarianfront – Kónya Dorián
Zöldinges.net
