Erőszakos magatartásnak számít a tiltott önkényuralmi jelképet megjelenítő Szabadság téri Szovjet emlékművet kalapáccsal lecsupaszítani. Elrendelte a Kúria Novák Előd korábbi ügyének újratárgyalását.
A Mi Hazánk politikusa, 2015-ben még a Jobbik színeiben próbálkozott meg az évek óta heves közéleti viták kereszttüzében álló budapesti emlékműről eltávolítani a szovjet címert tartalmazó aranyozott plakettet. A vésővel és kalapáccsal felszerelkezett politikus és társai az október 23-át követő napokban hajtották végre demonstratív akciójukat. Ehhez az ihletet egy 1956-os fénykép adhatta. Az eszközök és a megvalósítás is hasonló, ha egymás mellé tesszük a két képet. Az ügyet 2019-ben lezárták, akkor felmentették a Novákot a rongálás vádja alól, azóta azonban felülbírálta döntését a testület. Ennek oka, hogy rendeződött az emlékmű hovatartozását illető vita, és kimondták: a Szabadság téri obeliszk a fővárosi önkormányzat tulajdona, köztéri szobrászat keretében megvalósított művészeti alkotás, és a kulturális örökség része, a kulturális javak körébe tartozik és nemzetközi egyezmények szabályozzák védelmét. Hangsúlyozta továbbá a Kúria, hogy a performansz erőszakos formában történt, így nem vonatkozik rá a véleménynyilvánítás szabadsága. Végül a korábbi ítéletek hatályon kívül helyezéséről és új eljárás kezdeményezéséről döntöttek.
Komoly aggályokat vet fel, hogy az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt 30 évben még mindig az ég felé meredhet a Budapestet kifosztó és megnyomorító vörös csőcselék emlékműve. Sokak szemében ez a magyar nép évtizedeken keresztül átélt szenvedéseinek, a gulágnak, a padlássöpréseknek, a Rákosi rendszernek, és megannyi igazságtalanság szörnyűségét relativizálja azzal, hogy felszabadítóként hivatkozik a bűnösökre, beleröhögve a nemzet büszke fővárosának arcába. Félreértés ne essék, emlékhely mindenkinek jár! Mégis arcpirító, hogy az orosz-magyar egyezmények álcája mögé bújva leplezik gyávaságukat, hiszen létezik a problémára racionális megoldás. Mégpedig az obeliszk áthelyezése egy katonai temetőbe, vagy a Mementó Parkba, ahol senkinek nem lenne kivetnivalója vele szemben (még a szokásos nagykövetségi koszorúzásoknak sem lenne akadálya). Pláne, mivel ez nem olyan emlékmű, ami alatt testek nyugszanak. Csak hogy érzékeltessük a lényeget: az oroszföldön elhalt magyar hősökről sincs Moszkva főterén egy hatalmas emlékmű. Mindenhol takaros rendben tartott sírkertekben nyugszanak honvédeink. Teljesen érthetetlen, miért kellene nekünk megtűrni egy ilyen emlékezetpolitikai torzszülöttet hazánk szívében. Amíg a kormány nem áll a sarkára, addig marad a jogi szabályozás csűrés-csavarása, melyre minden jóérzésű hazafinak számítania kell, ha áldozni merészel a kultúrharc oltárán.
Zöldinges.net – Csikós Gergő
