Országgyűlési választások voltak Szlovákiában. A fősodor figyelmét elsősorban az köti le, hogy sikerült 12 év után a baloldali Smer-t leváltani és nincs magyar képviselet. Azonban ettől sokkal több mindent kiolvashatunk az eredményekből, hiszen az országgyűlési választások mindig kiváló preferencia felmérések.
A választás törvényi hátteréről érdemes tudni, hogy egyfordulós és csak országos lista létezik, tehát nincsenek sem területi listák, sem pedig egyéni jelöltek. De izgalmassá – és számomra szimpatikussá – teszi a választásai rendszert, hogy maximum 4 jelöltet belehet karikázni a választott listán, ez azért számít, mert ha valaki megkapja a pártra leadott összes szavazat 3%-ának karikáját, a lista élére ugorhat így nem feltétlenül a pártokon belüli és pártok között egyeztetésekkel rangsorolt lista első helyei kerülnek be, hanem a választópolgárok által bizalommal jutalmazott személyek.
Sokkal megosztottabb pártszempontból az ország, mint Magyarország. Gyakran születnek többszereplős kormánykoalíciók, most is 25 párt versengett a bejutásért. Így lehetett a Magyar Koalíció Pártja 1998 és 2006 között kormánypárt, illetőleg a Híd az elmúlt ciklusban is. A kilencvenes években a törvénykezés szorította rá arra a kialakuló magyar pártokat, hogy egyesüljenek. Napjainkra újra tagolt lett a magyar politikai szintér is a Felvidéken. A legnagyobb párt az MKP maradt – apró névmódosítással Magyar Közösség Pártja – de újabb formációk születtek, melyek közül a legjelentősebb a Bugár Béla nevével fémjelzett Most-Híd, mely egyféle magyar-szlovák közös pártként definiálja magát, azonban mind a két közösséget elárulta az elmúlt évek során. A magyarságot az ún. Himnusztörvény megszavazásával, a szlovákokat pedig azzal, hogy nem léptek ki a 2018-as politikai gyilkosságok után a kormánykoalícióból, melynek ráadásul tagja volt a magyargyűlölő SNS is.
A választások előtt rájöttek a magyar pártok, hogy széttagoltan újra kimaradhatnak a parlamentből. Így egyeztetéseket folytattak, melyek során végül is két tömb alakult ki. Az MKP köré csoportosuló választási pártot létrehozó MKP-Magyar Fórum-Összefogás (MKÖ listanévvel) és még több kisebb szervezet, mint például az Új Egység Mozgalom, melyről még lesz szó. A másik tömb a Híd, akivel szövetségre lépett a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a Szlovákiai Roma Kezdeményezés és az Esély nevű formáció. Mint ebből is látszik Bugár látván elveszett szavazót próbált a cigány kisebbség felé fordulni a kampányban, sőt még a ruszinok felé is „kacsingatott”, azonban ezek az új „bázisok” nem voltak elegendőek számára, megsemmisítő vereséget szenvedtek (2%). És sajnos az MKÖ sem jutott be a parlamentbe (3,92%). A magyar szavazók folytatták az elmúlt évek tendenciáját abban, hogy büntették a politikusaikat, akik nem tettek sokat értük az elmúlt 3 évtizedben. A magyar szavazópolgárok aránya nagyjából 8-9% az országban, mely bőven elég lenne a küszöb megugrásához még úgy is, hogy nyilván nem minden magyar szavaz a magyar pártra.
Az egykori kormányerő Szlovák Nemzeti Párt (SNS), mely „nemzetiessége” annyiban merült ki, hogy gyűlölték a magyarokat, küszöb alá került 3,1%-al.
Említettük a preferenciális szavazást (a karikázást), nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a szélsőjobboldali Marian Kotleba lett a 5. legtöbb karikát kapó személy, ezáltal a 5. legnépszerűbb politikus az országban a 4. pedig az euroszkeptikus, bevándorlás ellenes Boris Kollár, aki a Sme Rodina (Család Vagyunk) nevű pártjával 8,24%-ot szerezve, a harmadik legerősebb parlamenti párttá lett (második a baloldali Smer).
Az első helyezett a Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) lett 25%-al, melyet egy médiavállalkozó alapított. A párt mai fogalmakkal jobboldali. Hajszál híján lemaradt a 7%-os bejutási küszöbtől a vadliberális PS-Spoulu (Progresszív Szlovákia-Együtt-Polgári Demokrácia) pártszövetség, ugyanis szövetségek esetén a küszöb magasabb. Egyébként az ő eredményváró rendezvényükön jelen volt a Momentum is, mely jelzi a pártszövetség mibenlétét…
A Kotleba által vezetett szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk – Néppárt valamivel több szavazatot kapott, mint 2016-ban, mégis a nagyobb részvétel miatt ez kisebb szavazati arányt eredményezett (7,97% szemben a 9,33%-al), de jellemzően a mandátumelosztási rendszerre, több képviselőjük lehet, mint korábban.
A győztes OĽaNO és Kotlebáék lehettek, akik leginkább elszívták a magyar szavazatokat is. Ugyanis a kormányváltást fontosabbnak érezhették egyes magyarok, mint a magyar lista bejutását, ami viszont azt mutatja, hogy főként jobboldali pártok tudtak elszívni magyar szavazatokat a többnyire jobboldali MKÖ-től, tehát a Felvidéki magyar társadalom még jobbrább tolódott lehet a szlováknál. Az OĽaNO listáján parlamentbe jutott Grendel Gábor több karikát kapott, mint ahányan összesen szavaztak az MKÖ magyar listájára. Lehet, hogy ő lesz az egyetlen magyar a parlamentben. Bár, ha a karikázások nem tolnak sokat a listán, pont Kotlebától kerülhet be pl. a lista 10. helyén szereplő Simkó József. Sajnos a felvidéki magyar politikai életben megjelenő radikalizálódást, azt, hogy megszületett az Új Egység Mozgalom, mely autonómiát követel, tiszta politikai életet és kemény kiállást a magyar kisebbség jogaiért, nem követte a szavazópolgároknál a karikázás, nem kapott annyi karikát a két jelöltjük, mint remélhető lett volna, bár a lista első harmadába kúsztak fel a 100. és 133. helyről, ami azért teljesítmény. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a közös listára felkerült két ÚEM jelölt ellen a magyar nyelvű baloldali média is lejáratást indított, mondván „roma-fehér etnikai konfliktusokat vizionálnak”, mindenki maga döntse el mennyire víziók az effélék. Egyébként Samu István eredetileg azért távozott az MKP-ból, mert az orrára akartak koppintani egy Horthy megemlékezésen való részvétel miatt.
Számunkra mindenképp fontos információ, hogy a Vlasť (Haza) párt 2,92%-ot szerzett. A listavezetője Štefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság korábbi bírója, korábbi köztársaságielnök-jelölt volt, nézetei erősen hasonlóak a mieinkhez. A választások előtt Kotlebával is tárgyaltak a közös induláson, végül külön lista mellett döntöttek. Magyar párhuzammal a személyét talán Pokol Béláéval tudnám összehasonlítani. Kotleba mellett a második komolyabb szélsőjobboldali pártnak is lehet nevezni, hisz az SNS-t nem tekintem annak. Azt is meg kell említenünk, hogy az ő listájukon is szerepel magyar, mégpedig a 8. helyen.
Ha már szélsőjobboldal, Szlovákiának meg van a maga inverz Thürmer Gyulája is. Mégpedig Jozef Sásik, aki illegálisan már 1975-ben elkezdett szervezkedni a rendszer ellen, majd a rendszerváltás óta folyamatosan küzd az alig mérhető 0,? %-áért (idén 0,28%-ot kaptak), radikális jobboldali elvein semmit sem változtatva, ellenben pártnevei változnak, jelenleg Andrej Hlinka Szlovák Néppártja (Slovenská ľudová strana Andreja Hlinku, SĽS) a formáció neve. Sajnos alig mérhető, így közvélemény kutatások nem is szoktak vele foglalkozni, de idén is elindult a választásokon.
Az eddig nem említett bejutott pártokról kell még néhány szót szólni. Az 5. helyen befutó (bejutás szerint, mert egyébként szavazatokat tekintve előzte őket a be nem jutó PS-Spolu) a Szabadság és Szolidaritás (SaS), mely liberális, de korántsem a PS-Spoluhoz vagy a Momentumhoz mérhetően, 6,2%-ot kapott. Mögöttük pedig a legkisebb bejutó párt a Az Emberekért (Za ľudí), amely párt 5,76%-ot szerzett. Az Emberekért pártot a korábbi államfő Andrej Kiska alapította tavaly ősszel. Kiskát nehéz politikailag elhelyezni.
Két tucat párt indult, minddel nem érdemes foglalkozni, de még meg kell említeni, hogy a fentieken kívül is vannak radikális jobboldali vagy szélsőjobboldali pártok. A választások eredménye nyíltan mutatja a jobboldal erősödését. Hiszen egy „centrum jobb” nyerte fölényesen a választásokat, valamennyit erősödni tudott Kotleba is annak ellenére, hogy a győztes párt két célja a kormány megbuktatása és Kotleba szavazóinak elcsábítása volt és a parlamenten kívül rekedt, de mérhető támogatottságú pártok is egyre inkább jobboldaliak (akár pl. kereszténydemokraták, bár ezen irányzat képviselői inkább a korábban parlamentben is szereplő, de később kihullott formációk, akár szélsőjobboldaliak).
Még egy érdekesség a levélszavazatok aránya. A többszázezer külföldön élő szlovák állampolgárságú személy közül 2016-ban alig több mint ezren szavaztak, most viszont ötvenezren.
Zöldinges.net – Géresi Tamás
