A volt P.H.M-ből egyik Testvérünk küldte be nekünk kritikáját a királykérdéssel foglalkozó cikkünk 4. részével kapcsolatban, alább olvashatjátok:
A Zöldinges szerkesztősége a következőt írja „A megye képviseletét ellátó hivatásrendi gyűlés delegálhat két követet az Alsóházba, akik a régió ügyeit képviselik. Ezek egyike a megyei jogú város polgármestere, míg társa egy régiófejlesztési tapasztalatokkal rendelkező szakember lesz, hiszen feladatuk kizárólag a saját régiójuk képviseletére korlátozódik majd […] Alsóházban ezen felül számarányosan képviselve lesznek a hivatásrendek, kiknek ülnökei a megyei hivatásrendi gyűlések legkiválóbb tagjaiból kerülnek ki az elnök utasítására.”
A következő gondolatok kapcsán az nem tiszta számomra, hogy képzeli el a megyei gyűléseket a szerkesztőgárda. Ugyanis ha a mai közigazgatás keretei közé szorítjuk a hivatásrendi csoportosulásokat, akkor a regionálisan kisebb létszámú hivatásrend hátrányba szorul. Illetőleg egy képviselő választás elé kerülhet, hogy gazdasági vagy közigazgatási régiójának érdekeit helyezze előbbre. A területi és hivatásrendi képviseletet véleményem szerint ezért el kell választani. De hogyan is működik a közigazgatás Európában?
A rendszer rövidítése NUTS (Nomenclature of Territorial Units for Statistics/ Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája). A NUTS1 megjelölésű közigazgatási egységek a legnagyobb méretűek és legmagasabb szintűek térségünkben vagy az egész ország vagy egyes régiócsoportok (országrészek) tartoznak bele. NUTS2 szintű közigazgatási egységek több országban szintén egyáltalán nem léteznek vagy régiókat jelölnek (nálunk ilyenek a fejlesztési régiók). A NUTS3 típusú egységek a magyar megyéknek felelnek meg, a NUTS4 statisztikai kistérségeket jelöl (pl. járások), míg a NUTS5 a települési önkormányzat szintje.
A fentieket csupán azért vázoltam föl, mivel tudni kell, hazánk közigazgatási rendszerének alapköve a megyék (NUTS3) egészen régi hagyományokra tekintenek vissza, viszont az 1990-es évek óta folyamatosan feladattal látta el a politológusokat, hogy miként lehet vagy kell-e egyáltalán átszabni a közigazgatási rendszert. A világ a regionális felosztás felé halad, azonban hazánkban nagy volt mindig az ellenállás a közigazgatási régiók, vagy óriás megyékkel szemben (NUTS2), sőt a fejlesztési régiókkal szemben is (mondván a megyei önkormányzatok a feladatkört el tudják látni, különböző együttműködésekkel). Ezért hazánkban a fejlesztési régiók a megyehatároktól sem tudnak eltérni, természetesen 2-3 megye együttműködéséről beszélünk most.
Ellenben a különböző hivatásrendek felállításánál a gazdasági régiókat kell figyelembe venni pl. az Észak-keleti iparvidék. A 30 éve létező gyakorlattal szemben a fejlesztési régiókat „légneművé” kell tenni, hasonlóan a népcsoport autonómiához, amiről Hubay Kálmán és Vágó Pál nyújtott be törvényjavaslatot. Azaz közigazgatási határoktól függetlenné lehet tenni. Így a „kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad” elve érvényesültet, ugyanis nem csorbul az ezeréves magyar megyerendszer jogköre, de a hivatásrendi szerveződésnek köszönhetően a munkavállalók jogai is jobban képviselhetőek, mint a jelenlegi rendszerben. (Így válik a hungarista koncepció egyszerre nagyon konzervatívvá és mégis a leghaladóbbá.)
Így azt javaslom, hogy a megyegyűlések a politikai közigazgatás alapján szerveződjenek (hasonlóan, mint ma van, csak én személy szerint sokkal erősebb joghatóságként képzelem el a megyéket). A megyegyűlés/megyei önkormányzat pedig úgy delegálhat, ahogy a Zöldinges elképzelte, azaz két főt, csupán az nem hivatásrendi alapokon történne, így ők képviselik a „politikai régió” ügyeit.
Továbbá apróbb figyelmetlenségnek tekintem, hogy a szerkesztőség nem jött rá, hogy a megyei jogú városok és a megyék száma nem fedi egymást!
A hivatásrendi képviselet pedig a hivatásrendek érdekeit, ami vagy országos szinten egységesen történik, vagy pedig „gazdasági régiókra” bontván. Tehát pl. minden mezőgazdasági szektorban dolgozó hivatásrendi képviseletét a közös mezőgazdasági/agrár hivatásrend országos gyűlése képvisel és küld alsóházi képviselőket vagy pedig az alföldi agrár hivatásrend is külön képviselőket és hozzájuk illetőleg a többi hivatásrendhez képest arányosan a Kis-alföldi agrár hivatásrend is küld képviselő(ke)t.
Nem világos, hogy a megyei hivatásrendi gyűlést hogyan képzeli el a szerkesztőség (ez nem kritika, csak jelzem erről is szívesen olvasnék). Ugyanis a megyei hivatásrendi gyűlés, ha hivatásrendekre tagolódik (külön ülésezik), akkor nem tud önkormányzati funkciót ellátni, tehát szükségeltetik egy általam is említett megyegyűlés/megyei önkormányzat, azonban ha a megye minden hivatásrendjének közös gyűlése, akkor pedig szükségszerűen egyes hivatásrendek képviselői eleve ki lesznek szorítva a döntési pozícióból.
Így csakis azt tartom célravezetőnek, ha „kétféle” területi egységet veszünk alapul egyszerre (ami egyébként így van ma is a fejlesztési régióknak köszönhetően), azonban ezek határai nálunk nem feltétlenül esnek egybe, hanem ésszerűsítés és érdekképviseleti potenciamaximalizálás történik.
Zöldinges. net – Géresi Testvér
