Ebben a cikkemben egy kisebb kutatómunkámat fogom bemutatni, amely összehasonlítja a nyilas és a kommunista újságírást.
Először is a háborúban szembenálló felek egymásról való vélekedését szeretném bemutatni. Az első a hungaristák, a második pedig a bolsevikok cikke.
Mi van a szovjet által megszállt területeken?
„Ágyúdörgések remegtetik meg a levegőt. A magyar fővárosért folyik a harc. Többért. A nemzet létéért és mindenért, amit eddig szentnek tartottunk.
És a suttogók, a megfizetett, vagy megfizetésre váró ügynökök, lassan adagolva, híreket mondanak a Szovjet által megszállt területről. A nemzet ellenálló erejét akarják kikezdeni ezek a hírek. Valahogy így szólnak: »Ugyan kérem, nem olyan csúnya az ördög, mint amilyenre festik… A Szovjet már nem olyan, mint régen volt. .. Szegeden például megnyíltak az iskolák, az egyetemen előadás folyik, a kávéházak zsúfolásig teltek, a színházban játszanak, az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna.«
»Szegeden, Szegeden «— mindig így kezdődnek mostanában a »jól értesültek« hírei.
És Budapest népe miközben ágyúdörgés remegteti az ablakokat és a főváros szélén kemény férfiak állják a rettenetes harcot, könnyedén figyeli az eseményeket. »Mert, kérem. Budapest lakosságának nem történhetik semmi baja, hiszen a Szovjet olyan emberséges «…
Itt vagyunk a politikai rendészeti osztály egyik detektívjének szobájában. Egy középkorú, kopasz, megviseltarcú ember ül a detektívvel szemben. November 15-én menekült Szegedről — mondja- —. foglalkozása ügyvéd. A harctéren keresztülszökött és egy német gépkocsival jött fel kislányával együtt.
Az ügyvéd gyorsan beszél. Mindent szeretne elmondani a lehető leggyorsabban, de a detektív nyugalomra inti, jegyzi a vallomást.
— Amikor Szeged felé közeledtek az oroszok — folytatja vallomását —. ott maradtam nem menekültem, mert hittem sok mindenben, amit Szegeden terjesztettek. Elhatároztam, hogyha Szegedre is bevonulnak, ott maradok, így történt.
Az ügyvéd végigsimítja homlokát, mintha valami rossz álomtól akarna szabadulni.
— Bevonultak. Csak a hadsereg jött, politikai biztosok nélkül. Lestük a híreket. És jöttek a hírek. Asszonyok, leányok tömegének tragédiáját kellett hallanom, de a higgadtabbak leintettek, hogy az első napok után egész biztosan nyugalmi helyzet következik. Így éltünk mintegy 10—12 napig. Ezek a napok nem voltak eseménytelenek. A személyi biztonsággal nem volt baj, alig hallottunk merényletekről. Az élelmiszerkészletet, valamint a ruházati cikkeket mindenkinek be kellett szolgáltatnia. A ruházatnál például csak egy váltó fehérneműt tarthatott meg mindenki. Még ezt is tűrtük, azt mondtuk, még- igy is lehet élni…
Az ügyvéd hangja rekedtté válik, mintha a hang nehezen hagyná el a torkát. Szinte érzett a levegőben, hogy most az elbeszélésnek új fejezete kezdődik.
— És akkor megérkezett a GPU. ! Hogyan írjam ezt le? Jól öltözött katonák voltak, kik megjelenésük után azonnal megkezdették a »tisztogató« munkát. Minden kivizsgálás nélkül, csak egy szem-gyanú alapján végezték ki az embereket. Tárgyalás, védekezési lehetőség? Ilyen nem volt. Az emberek közt nem válogattak. Olyanokat is kivégeztek, akiket úgy ismert mindenki, hogy nem németbarátok. Az egyetemi hallgatókat fogdosták össze legelőször és elszállították. Hová? Nem lehet tudni. A nemzetőrség ottlévő tagjait letartóztatták és azokat magokkal hozott, állig felfegyverzett női rendőrséggel helyettesítették. Istenem, ez megint külön fejezet volna, hogy milyen kegyetlenek voltak ezek a minden nőiességükből kivetkőzött bestiák.
— A rendőrség és csendőrség tagjai után hajsza indult meg, sőt kézre kerítésükre nagy jutalmat is kitűztek. Általában az állami és városi alkalmazottakat vagy kivégezték, vagy ismeretlen helyre hurcolták. Nem voltak tekintettel senkire és semmire.
A GPU bevonulása után azonnal összeszedték a 16—50 éves férfiakat és a 16—40 éves nőket, kisebb csoportokba osztották és gyalogmenetben elindították valamerre. A beosztottaknak leborotválták a fejüket és vegytintával számokat írtak a koponyájukra. A város élén a GPU által kinevezett bizottság állott Szentgyörgyi professzorral az élén. Jellemző, hogy ebből a bizottságból is két embert, néhány napi működés után kivégeztek. Még a szociáldemokratáknak sem ment olyan jól, ahogy gondolták. Vezetőik közül többet szintén kivégeztek. Általában Szegeden a hangulat egészen megváltozott. Azok is, akik eddig megváltóként várták a Szovjet hadsereget, sírva és átkozódva emlegetik rettenetes sorsukat. Arról álmodoznak, hátha a németek mégis felszabadítanák őket…
Eddig tart az ügyvéd elbeszélése. Magába roskadtan, meredten ül, nem tud szabadulni az emlékektől.
Mi is megdöbbenve emelkedünk fel és lépünk ki az utcára. Az utcára, ahol Budapest lakossága még ma is gondtalanul él.”
Zalai Összetartás 1. évfolyam 15. szám
__________________________________________________________________________________________________________________
Hivatásos gyilkosok
A náci, s a vele teljesen azonos nyilas erkölcs és szellemiség ezen újabb megnyilatkozása olyan mélységes undort, olyan megvetést vált ki belőlünk, hogy más elhatározás részünkről nem is érlelhetődik meg nyomában, mint az, hogy minden meggyőződéses nácit, s nyilast, mint veszett fenevadat kell kiközösíteni ebből a világból. Nincs hely a földkerekségen ilyen aljas szörnyetegek részéré!
Züllött népámítók, szerződésszegők, csalók, embertelen bitangok, aljas szadista hóhérok, brutális terroristák, gyújtogató és fosztogató gazemberek, bárgyú és arcátlan banditák, hivatásos gyilkosok, az emberiség salakja minősíthető-e embernek egyáltalán?
Nem, a leghatározottabban nem! Ez a tisztességes emberiség egységes véleménye. Meg kell tisztítani tőlük a világot egyszer s mindenkorra. El kell távolítani avval a szellemi rákfenével együtt, mely mint nemzeti szocializmus és hungarizmus az embereket eredeti mivoltukból úgy kiforgatta.
Új Dunántúl II. Évad 2. Szám
__________________________________________________________________________________________________________________
A két cikket elolvasva elfogultság nélkül megállapítható, hogy a kommunisták csak úgy indíték nélkül mocskolják a hungarista és nemzetiszocialista embereket. Amíg a nyilas újság szimpla tényeket közöl, mégis mocskolódás nélkül. „A stílus maga az ember” mondja Comte de Buffon író. Nos, ez alapján mindenki leszűrheti, hogy ezen irományokat milyen ember írhatta.
Folytatjuk!
Zöldinges.net – Kállai Ferenc
