“Magyarországon nincs Halloween, Mindenszentek(/Halottak napja) van!”
– árasztották el idén is a Facebookot a hasonló bejegyzések. A félreértések elkerülése végett szeretném azonban tisztázni, hogy teljesen felesleges a XXI. században a Halloween köré kialakult szokásokat, és ezeknek a szokásoknak az értelmezési keretrendszerét, tartalmi jellegét azzal mosdatni, és a jogos kritika legitimitását megkérdőjelezni azáltal, hogy előhozakodunk az ünnep eredetmítoszával és korábbi kulturális hagyományaival. De, hogy ne érje szó a ház elejét egy bekezdés erejéig vizsgáljuk meg az Halloween, mint ünnepnap keletkezésének eltérő értelmezéseit.
A leggyakrabban hangoztatott nézet szerint a napjainkban igencsak népszerű ünnep eredettörténetét tekintve az ősi kelta durida hagyományokból kinőve, a halálisten kultuszához kapcsolódva alakult ki és így, még régebbi hagyománya és kulturális beágyazottsága is van az angolszász világban, mint a Mindenszenteknek (az üdvözült lelkek emléknapja) és a Halottak napjának (az üdvösséget még el nem nyert lelkek ünnepe). Ez a Samhain, a kelta kultúrkör egyik legjelentősebb ünnepe, amikor az évszakok változásairól, a nyár végéről és az ősz kezdetéről emlékeztek meg (sam-nyár/fuin-vég). Az év ezen napján a néphagyomány szerint a világ rendje felborult, és az eltávozott lelkek ilyenkor visszatértek otthonukba, de velük együtt azonban a gonosz szellemek is kiszabadultak és visszajöttek a földre kísérteni a még élőket. Védekezés gyanánt a kelták hatalmas tüzet gyújtottak és azon célból, hogy a visszatért kísértetek ne ismerjék fel őket, jelmezekbe öltöztek és zajt keltve megpróbálták visszaűzni a rosszakaró szellemeket a másvilágba.
Ezzel szemben ugyanakkor vannak, akik a Halloween keresztény eredete mellett törnek pálcát, hiszen a szó etimológiailag is erre utal. A Mindenszentek ünnepének (“All Hallows”) előestéjét illeték “All Hallows Evening” névvel, amiből kialakulhatott, a népies, ma is ismeret “Halloween” elnevezés. Továbbá a ma elterjedt Halloweeni szokások eredete is visszavezethető a keresztény kultúrkörben kialakult népi szokásokhoz. A teljesség igénye nélkül példának okáért az írek úgy tartották, hogy ha a mennyben és a tisztítótűzben lévő lelkekkel Mindenszentekkor és Halottak napján kapcsolatba léphetnek, akkor a kárhozatba jutott lelkek is visszatérhetnek közéjük. Az írek éppen ezért repedt fazékkal és lábasokkal csaptak nagy zajt Mindenszentek előestéjén, hogy a pokolból visszatért lelkeket elűzzék. Franciaországban a 14-15. században a “fekete halál” nyomán központi jelentőséget kapott a halállal való szembenézés, amelynek köszönhetően megjelenhetett a későbbiekben a “haláltánc motívum” (danse macabre), amelyet pl. ördögnek öltözve gyakran előadtak egyfajta misztériumdrámaként Mindenszentek napján. A két hagyomány valószínűsíthetőleg az észak-amerikai gyarmatokon keveredett össze.
Mindez kritikánk és értékítéletünk mibenlétén azonban mit sem változtat, ugyanis jelenleg a Halloween elvonatkoztatva az eredetmítoszoktól, minden valaha volt tartalmi jellegét levetkőzte magáról és teljes egészében kommercializálódott, a fogyasztói társadalom által generált, a korszellemet kiszolgáló 100%-ban materialista, minden szellemi tartalmat nélkülöző “ünnepnappá” avanzsálódott. A Halloween tehát a globalizmus akulturációs melléktermékeként adaptált kultúridegen amerikai exportcikk, míg ezzel szemben a Mindenszentek és a Halottak napja egy sajnálatos módon kiüresedett, szintén tartalomnélküli, kizárólag egy kulturális hagyomány által még éppen-éppen összetartott szokáshalmazzá degradálódott. És ennek a tudata az, amely tisztán megvilágítja számunkra, hogy valójában hol húzódnak a két ünnep között levő ellentét határai.
A vita magja igazából nem két különböző kulturális hagyományban rejlik, hiszen mára szinte mindkettőt ugyanaz a hamis szellem hatja át, hanem két egymással teljes egészében szembenálló világszemléletben gyökerezik. A vitának ezen síkja pedig szerves része a közgondolkodást nagyrészben meghatározó identitáspolitikánknak és a hegemóniáért vívott kulturkampfnak. A Halloween szellemisége által reprezentált kulturális öngyarmatosítás folyamata ugyanis nem tesz mást, mint tovább mélyíti a liberalizmus okozta identitásválság szakadékát. A Mindenszentek és a Halottak napja mögött felsejlő krisztusi út fénye pedig egyre csak halványodni látszik.
Mivel magát az ideát a kultúra testesíti meg és maga a kultúra az, amelyen keresztül manifesztálódni tud, továbbá újra és újra ki tudja termelni magából az adott ideológia a saját gondolatiságát, ezért ezen szférának a bekebelezése gyakorlatilag a leghatásosabb módja a korszellem irányítása végett a közgondolkodás behálózására. A kultúra ugyanis nem csupán az egyes hagyományok felszínes átörökítéséről szól. A kultúra a hagyományok által közvetíti a magában hordozott szellemiséget, viselkedés- és életformamintákat. Így az identitáspoltika egyik létfontosságú eleme az, hogy mely ünnepeket tesszük magunkévá, továbbá pedig, hogy ezeket milyen szellemi és erkölcsi tartalommal töltjük fel elsősorban a saját életünkben.
A fogyasztói kultusz által képviselt kulturális minta a metapolitikai küzdelem részeként sajátítja ki és használja fel eszközként céljai eléréséhez a keresztény kulturális hagyománnyal rendelkező ünnepeinket. Ezzel pedig gyakorlatilag nem tesz mást, mint az adott politikai diskurzus nevében kisajátítja és elhomályosítja ünnepeink vallásos jellegét, megfosztva őket ezzel minden transzcendentális jelentésüktől, a fogyasztás=boldogság hamis képletét ültetve a helyükre. Mert egydimenzionalitása és materiális beállítottsága révén abban hisz, hogy a kultúrát kizárólag fogyasztani lehet.
A tömegkultúra segítségével pedig ezt a mechanizmust hamar elsajátítottuk idehaza is, és szolgaian, saját múltunk és hagyományaink megtagadásával gyökértelen módon építettük be társadalmunk tudatába ezt a kultúridegen fogyasztási cikket, annak minden értéktelen kulturális mintájával együtt.
A szemfüles olvasó itt persze egyfajta kettős mércére és direkt ferdítésre hivatkozva a következőket róhatja fel nekem. Egyrészről kétszínűen, kettős mércével mérve, abszolúte negatívan hivatkozok a globális trendek térnyerésének efféle módszertanára, holott az Egyház annak idején feltételezhetően pragmatikusan, direkt módon a pogány szokások megszüntetése és integrálása miatt időzítette így ünnepeit (vö.: a Karácsony és a téli napforduló, a Napisten születésének egybeesése). Másrészről pedig direkt ferdítést teszek, amikor azzal vádolom a Halloweent, hogy rátelepszik a Mindenszentekre és a Halottak napjára, ugyanis jól tudjuk, hogy a három dátum egymást követi, s azok nem ütköznek egymással.
Menjünk szépen sorban. Először is a párhuzam valóban létezik, ezt nem tagadom. Az egyetlen különbség az az idea. Egy adott tevékenység helyes vagy helytelen jellegét ugyanis nagyban befolyásolja, hogy az mely erkölcsi és szellemi javak mentén megy végbe. Szó sincs kettős mércéről. Egyetlen mérce létezik, az pedig Isten. A különbség tehát e kettő között az eszmeiség, és annak viszonyulása a normalitáshoz. Az, hogy míg az egyik esetben rávezet az útra, a másik esetben letérít arról.
Másodsorban igen, valóban nem egy napra esnek ezek az ünnepek, azonban ne feledjük, hogy elsősorban az öngyarmatosítás mechanizmusáról beszéltem. A Halloween körül kialakult ellentétek pont azért éleződtek ki ennyire, mert van egy viszonylag erős választóvonal az ünnepek között. Például a Karácsony esetében beszélhetünk egy az egyben kisajátításról és egzakt rátelepedésről, de nem jelenthetjük ki, hogy ez a folyamat ne lenne érvényes a Halloween esetében is.
A működési elv ugyan az: a korszellem egyfajta természetes velejárójaként, a szellemi és erkölcsi válság miatt kiüresedett ünnepeink egyre jobban eltávolodnak minden volt valós, vagy vélt magasztos szellemi tartalomtól. Ezzel párhuzamosan pedig meglátva benne a piaci rést, a fogyasztói társadalom hamar fel is töltötte őket konzumidiotizmussal, és a fogyasztási kultusz trendjeivel.
Az egyetlen különbség (ami a probléma okozója is), hogy egyik esetben a kiüresedett ünnepünket egy másik váltja fel, míg a másikban a kiüresedett ünnepet töltötték fel ugyanazzal, amivel az előző esetben szimplán csak pótolták. De az előzőekben is említett világszemlélet minden esetben ugyanarról a kulturális mintáról tesz tanúbizonyságot, ugyanis egy tőről fakadnak.
A legnagyobb probléma az, hogy egyedül ez az őszinte. Nyíltan és büszkén vállalja azokat az értékeket (?), amelyek Halloween benső lényegét adják. Nem kertel, nem beszél mellé, nem akar semmi magasztosat és felsőbbrendűt belemagyarázni önmagába.
Míg ezzel szemben az ellenoldal nagy része, a “Magyarországon nincs Halloween, Mindenszentek van” táborát képviselők igencsak nagy hányada hazudik önmagának. Keresztény kulturális hagyományokra hivatkozva próbálják menteni a menthetőt, holott már réges-régen ők is meghajoltak ugyanazon szellemiség előtt, mint a Halloweent pártoló társaik, és régen elestek a kultúrharc mezején. Mert megértik a felszínt és a mázat, de nem értik meg a mögöttes valóban magasztos és valóban felsőbbrendű szellemiséget. Próbálják tagadni a Sátán ünnepét, de mindezt úgy, hogy közben nem értik meg Krisztusét. Nincs semmiféle eszmény, amit antitézisként szembehelyeznének a globalizmussal és a liberalizmussal. Nincs állítás csak tagadás. Nem valamiért, hanem valami ellen vannak.
Mint mondottam két világnézet áll egymással szemben. Az egyik felvértezve, győzelmet győzelemre halmozva, míg a másik megtörve, sebzetten és hitét vesztve próbál újra és újra felállni a földről. Mindezt azért, mert rosszul választott stratégiát. Elhitte, hogy a változás odakint van. Elhitte, hogy a Halloween ellen kell küzdeni és nem a szellemisége ellen. Elhiszi, hogy ha egyik napról a másikra megszűnne ezen “ünnep”, akkor győzelmet aratna. De ez nem igaz.
A változás nem kint, hanem bent van. A lelkünkben és a szívünkben. És csak akkor, de csak is akkor vehetjük fel a fegyvert a Halloweeni világnézettel szemben, és állhatunk fel a földről, ha ezt megértettük. Ha a Mindenszenteket és a Halottak napját előbb önmagunkban töltjük fel újra tartalommal, mi magunk leszünk azok, akik ezt változást a saját életünkben útjára indítottuk. Amíg ezt nem tesszük meg addig teljesen mindegy, hogy Halloween vagy mindenszentek, a kettő ebben az esetben ugyanis ugyanannak az éremnek a két oldala.
Változz és változtass! Ez a jelszó.
Zöldinges.net – Váradi Attila
