„Churchill be fogja írni a nevét a történelembe; vigyázzunk, hogy ne vérbe írja azt.” A. G. Gardiner 1913. A férfi, aki harcolt a malakindi csatatéren Indiában, részt vett a birodalom utolsó lovasrohamában a dervisek ellen, a búrok fogságba ejtették, ahonnan megszökött és Pretoria ellen vonult. Mindössze 26 évesen bekerült a parlamentbe, 36 évesen pedig az Admiralitás Első Lordja lett. Miért ennyire ünnepelt személyiség? A választ mindenki tudja: Ha ő 1940-ben, mikor minden veszni látszott, nem tartja háborúban a Brit Birodalmat, akkor Hitler kerekedik felül, s a világ ma egy „borzasztó”…
Tovább a teljes cikkreWinston – egy karrier a semmiért
